Az alkímiai mű „kifehéredése”, amely a nigredo sötét bomlása után a tisztulás és világosodás szakaszát jelöli, amikor a zavarodott anyag áttetszőbbé válik. Lelkileg ez az a periódus, amikor a belső tér kitisztul, a szétesés után rend kezd kialakulni, és a lélek hangja már könnyebben felismerhető. Az albedo nem végcél, hanem megtisztult alapállapot, amely előkészíti a mélyebb egyesítést és megtestesülést. A fehérség itt nem „tökéletesség”, hanem a tiszta irányultság megjelenése.
