Az ítélkező, vallató és büntető princípium megszemélyesítése, amely az „igazság” nevében elválaszt, és a kegyelem helyére kényszert állít. Külső alakban történelmi intézményként is ismert, belső alakban pedig a belső inkvizítor hangjaként működik, amikor a lelkiismeretet összekeverjük a bűntudatkeltő kontrollal. Hermetikusan az inkvizítor a szív nélküli rend őre, aki a formát védi a fény ellenében, ezért a lélek felszabadulása mindig az ő tekintélyének leleplezésével kezdődik.
