Nem puszta sajnálat, hanem annak képessége, hogy az ember a másik szenvedését vagy törékenységét úgy érzékeli, hogy közben nem veszti el belső középpontját. Az együttérzés a szív ébredt minősége, amely nem ítélkezik, de nem is olvad bele vakon a másik állapotába. Gnosztikus értelemben ez a lélek felismerése a másikban, túl a személyiség torzulásain és sebein. Ott születik meg, ahol az igazság és a szeretet nem válik szét egymástól.
