Kedves Olvasóm,
Talán reménykedsz, hogy valaki majd eljön.
Hogy megérkezik az életedbe egy igazi tanító, egy mester, egy küldött.
Valaki, aki végre elmondja, miért vagy itt, mi a dolgod ebben az életben.
De mi van, ha nem jön senki?
Mi van, ha az egyetlen, akire vársz… te vagy?
A belső út első nagy titka ez: a Megváltó nem kívülről érkezik.
Nem jelenik meg váratlanul glóriával a feje körül, nem mondja neked szent ragyogással a tekintetében: Te vagy a kiválasztott!
Egy különleges, sokszor magányos pillanatban, csendben, észrevétlen, egy mondat, egy sejtelem formájában lép elő benned: „Most már elég volt. Elindulok.”
És onnantól minden megváltozik. Nem a világban – benned.
Az igazi misztériumok nem külső rendekhez, titkos tanítókhoz vagy ősi pecsétekhez kötnek.
Hanem egy mély emlékezéshez, amelyben felismered: mindig is része voltál a misztériumnak.
És Te vagy az, aki most újra felébred. Aki újra emlékszik a valóságra.
Nem az számít, miben hiszel, hanem az, hogy mersz-e hinni abban, aki a lényed legmélyén vagy. Mersz e hinni abban, hogy az isteni forrás benned is ott van.
Talán még keresed a bizonyítékot. Talán várod, hogy valaki megerősítse: igen, valóban elindultál már az úton.
De ez a megerősítés már benned van. Nézd meg a kételyeidet. Ők is a hit gyermekei – mert kételkedni csak az tud, aki már sejti az igazságot.
Hányszor csaptad be magad azzal, hogy még nem vagy készen?
Figyelj!
A beavatás nem tökéletesség kérdése – hanem jelenlété.
A kérdés nem az, hogy elég jó vagy-e, hanem az, hogy mersz-e végre valódi lenni és megtenni az első lépést az ösvényen, ami kezdettől fogva vár rád.
Eljött az ideje, hogy elindulj.
Egy kérdéssel zárom:
Mi lenne, ha nem várnál tovább?
Aki vagy, már úton van hozzád.
Holnap folytatjuk
Harpocrates