Az a belső alkímiai tér, ahol a szenvedés, a próba, a szégyen, a vágy és a félelem tüze alatt mindaz hevülni kezd, ami tisztátalan, megkötött vagy hamis az emberben. Ez a kemence nem büntetés, hanem átnemesítő tűz, amely a ként, a sót és a higanyt új arányba kényszeríti, hogy a lélek számára alkalmasabb edény szülessen. Aki nem menekül ki belőle idő előtt, abban a tűz nem pusztít, hanem világosságot hoz.
