Az a belső józanság és érzékenység, amellyel az ember különbséget tud tenni a lélek hangja és az asztrális zaj, az igazi hívás és a személyes vágy, a kegyelem és a káprázat között. Ez nem intellektuális ügyesség, hanem megtisztult érzékelés, amely a szív csendjéből születik, és sokszor inkább egyszerűséget, mint különlegességet hoz. A rózsakeresztes–gnosztikus úton ez az egyik legfontosabb védelem, mert nélküle a lidércfény könnyen fénynek tűnik.
