Az az állapot, amikor az ember már nem keresi az igazságot, mert úgy érzi, birtokolja azt, ezért a kérdezés, az önvizsgálat és a belső alázat lassan eltűnik belőle. Az ilyen bizonyosság nem a lélek csendjéből, hanem a személyiség önvédelméből fakad, és éppen ezért lezárja azt, amit megvilágosítani szeretne. Hermetikus értelemben ez a megérkezettség téveszméjének egyik formája, mert a fény helyére a saját meggyőződés kerül. Ahol valódi igazság van, ott több az egyszerűség, és kevesebb az önigazolás.
