Az a közvetlen, belülről felragyogó felismerés, amely nem tanult tudásból, hanem a lélek emlékezéséből születik meg. Ez a világosság nem pusztán megértet valamit, hanem átalakítja azt, aki befogadja, mert a lét mélyebb rendjét teszi tapasztalhatóvá. Gnosztikus értelemben a gnózis fénye leleplezi a káprázatot, és egyszerre mutatja meg az ember elveszettségét és eredetét. Ahol ez felragyog, ott a tudás már nem fogalom, hanem jelenlét.
