Az a belső centrum, ahol a tudat többé nem pusztán gondolati vagy érzelmi működésként él, hanem a szív mélyebb, egységesebb világosságából tájékozódik. Itt a megértés és a szeretet nem két külön mozgás, hanem egyetlen belső látásmód, amely egyszerre tisztánlátó és együttérző. Hermetikusan ez a középpont az a hely, ahol a lélek hangja már nem halk jelzés csupán, hanem irányadó jelenlét. Amíg az ember nem innen él, addig könnyen szétesik gondolatra és érzelemre.
