Az a látszólag emelkedett, vallásos vagy spirituális magatartás, amelyben a külső áhítat mögött a személyiség továbbra is szerepet játszik, és nem engedi közel az igaz önlelepleződést. Ilyenkor a szentség nyelve, mozdulata és hangulata jelen van, de a szív nem nyílik meg valóban, csak ünnepélyes formát ölt a védekezés. A gnosztikus–rózsakeresztes látás szerint ez különösen veszélyes, mert a maszk itt nem profán, hanem szakrális díszben jelenik meg. Ahol valódi áhítat születik, ott a szerep lehalkul, és a jelenlét lesz fontosabb, mint a benyomás.
