Az az állapot, amikor az ember nem a lélek világosságát keresi, hanem azt, hogy spirituálisnak, különlegesnek vagy „előrébb tartónak” lássa önmagát és láttassa magát. Ilyenkor a belső út finoman az ego szolgálatába csúszik, és a tisztulás helyét az önkép díszítése veszi át. A hermetikus úton ez azért különösen veszélyes, mert a fény nyelvét használja, miközben a középpontot még mindig a személyiség foglalja el. Jele, hogy nem alázatot és egyszerűséget szül, hanem finom elkülönülést.
