A túldíszített, túlfinomított, érzéki és felszíni szépség képe, amely lexikonszóként azt a lelki állapotot is jelölheti, amikor a forma már önmagáért ragyog, és eltakarja a lényegi tartalmat. Hermetikus értelemben ez a szellemi élet esztétizáló torzulása lehet, amikor az ember a szépség ornamentikájában él, de nem jut el a valódi átalakulás tüzéig. A rokokó pompa így nem pusztán művészettörténeti stílus, hanem figyelmeztetés: a kifinomultság még nem egyenlő a tisztasággal. Ahol túl sok a dísz, ott gyakran valami lényeges marad fedésben.
