Az az állapot, amikor az ember nem pusztán átesik az életeseményein, hanem belső munkája révén valósággá érleli azt a lehetőséget, amely a sorsában mint mag eredetileg jelen volt. A beteljesítés itt nem külső siker vagy látványos célba érés, hanem annak felismerése és megélése, hogy a lélek iránya testet öltött az életben. Hermetikusan ez mindig együtt jár áldozattal, tisztulással és választással, mert a sors csak akkor teljesedik be, ha az ember együttműködik vele. A beteljesített sors jele nem a dicsőség, hanem a belső egyenesség és béke.
