A sirokkó forró, fojtó szélként nemcsak természeti kép, hanem belső állapot jelölője is lehet: azt a lelki klímát idézi, amikor a tudat kiszárad, az érzékelés elnehezül, és a belső tisztaságot valami nyugtalanító hevület váltja fel. Hermetikus értelemben a sirokkó az a próba, amikor nem a tiszta tűz, hanem a kimerítő forróság járja át az embert. Ilyenkor a lélek nem új lángot kér, hanem forrást, csendet és belső árnyékot.
