Az ember legmélyebb lényege, amely nem a személyiségből, hanem az isteni eredetből fakad, és amely minden torzulás, hiba és zavar mögött érintetlen marad. Ez a mag nem fejlődik, hanem feltárul: akkor válik érzékelhetővé, amikor a külső rétegek elcsendesednek és megtisztulnak. Rózsakeresztes–gnosztikus értelemben ez az a pont, amelyhez minden valódi átalakulás visszavezet. Aki ezt megtapasztalja, annak számára a keresés iránya végérvényesen megváltozik.
