Azok a belső és külső minták, amelyekben az ember különböző szerepeken keresztül próbálja megélni önmagát, miközben érzelmi túlfűtöttség vagy lelkesedés hajtja. A hevület gyakran energiát ad, de ha nincs megtisztítva, könnyen elviszi a tudatot a középponttól, és a szerep válik valósággá. Hermetikusan ez az állapot a persona és az asztrális tűz összefonódása, ahol az ember „él”, de nem feltétlenül önmagából. A valódi átalakulás ott kezdődik, ahol a hevület lecsendesedik, és a szerep mögött megjelenik a lényeg.
