A modell szerint az emberi motivációt hat alapigény szervezi: biztonság, változatosság, jelentőség, kapcsolódás/szeretet, növekedés, hozzájárulás, amelyek aránya egyéni, és meghatározza a döntéseket. Hermetikusan ez úgy olvasható, mint az „anyag kényszere” és a „lélek irányultsága” közti feszültség-térképe: ugyanazt a szükségletet lehet ego-ból is etetni, és lehet lélekből is szolgálni. A munka ott kezdődik, ahol az ember meglátja, melyik szükséglet uralkodik rajta, és melyik tudna átnemesülni.
