Az az ember, aki már nem kizárólag külső formákban, tanokban vagy intézményekben keresi az istenit, hanem saját lényének megszentelt belső terében kezdi szolgálni azt. Nem vallásellenes, hanem mélyebbre jutott, mert felismerte, hogy a valódi szentélyt fel kell építeni önmagában. A belső templom embere nem hivalkodóan spirituális, hanem csendesen rendezett, mert életét egy láthatatlan oltár köré szervezi. Jelenlétéből ezért gyakran több hitelesség árad, mint szavaiból.
