Az a belső lelepleződés, amikor a tudat többé nem a képeken, hiedelmeken, vágyakon és félelmeken keresztül lát, hanem közvetlenebbül érinti meg az igazságot. A fátyol addig védett és takart, mert a lélek még nem volt kész a teljesebb látásra, de amikor lehull, a rejtett rend egyszerűbbé és komolyabbá válik. Gnosztikus–hermetikus értelemben ez nem látványos titokfeltárás, hanem a káprázat egyik rétegének megszűnése. Ami addig homályos sejtés volt, most belső bizonyossággá tisztul.
