Jungi értelemben ez az anima: a férfi pszichéjében élő női lélekkép, amely a befogadás, érzékenység, intuíció és kapcsolódás felé nyit kaput. Ha tudattalan marad, gyakran nőkre vetül, és szerelmi bűvölet, idealizálás vagy csalódás formájában működik. Hermetikusan az anima a lélekhez vezető belső híd lehet, de csak akkor, ha nem projekcióként, hanem saját belső minőségként ismerjük fel. Ami kívül végzetes vonzásnak tűnik, az belül gyakran a lélek elveszett részének hívása.
