Az a beavatási küszöb, ahol az embernek át kell engednie mindazt, ami a régi önazonosságból, vágyból, hatalomból és félelemből épült fel. Nem fizikai halált jelent elsősorban, hanem a személyiség uralmának megszűnését egy mélyebb létrendre nyíló átjáró előtt. A halálkapu félelmetes, mert a régi én számára végpont, a lélek számára azonban hazatérési és újjászületési kapu. Aki ezen áthalad, már nem ugyanazt az életet akarja folytatni, hanem egy igazabb életre ébred.
