Az a próbatévő, átható belső pillantás, amely előtt az ember nem rejtheti el valódi szándékát, félelmét vagy éretlenségét. A kapu őrzője nem szavakkal vizsgáztat, hanem tekintetével leplezi le, hogy az átlépni vágyó ember valóban kész-e a következő szint hordozására. Hermetikus értelemben ez a tekintet nem ellenséges, hanem törvényszerű: nem azt nézi, mit állítunk magunkról, hanem hogy mi vált bennünk valósággá.
