Az a tanítványi vagy kereső állapot, amikor az ember már látja az irányt, sőt szívében követni is szeretné, de még nincs elég belső ereje, hűsége vagy megtisztult akarata ahhoz, hogy végig is járja az utat. A láb itt a megtestesült döntés jelképe: nem elég felismerni a fényt, hordozni is kell a járás fáradtságát. Rózsakeresztes értelemben ez az előudvar egyik próbája, ahol a lelkesedésnek lassan kitartássá, a vágyakozásnak pedig csendes szolgálattá kell érnie.
