Az a tudati fordulat, amikor az ember ráébred, hogy nem a külső események, nem a szerepei és nem a vágyai alkotják valódi tengelyét, hanem egy csendesebb, mélyebb belső jelenlét. Ez a felismerés nem elméleti belátás, hanem átrendező erő: más súlypontot ad a döntéseknek, kapcsolatoknak és a sorshoz való viszonynak. Gnosztikus értelemben a középpont felismerése az ébredés egyik alapmozdulata, mert az ember többé nem a perifériáról akarja megváltani önmagát. Ami eddig kívül kereste az irányt, belül kezd tájékozódni.
