Jézus templomi jelenete belső történésként is olvasható: a szív szentélyéből kiűzetnek az önérdek, az üzletelés, a haszonelvűség erői. A templom itt az ember belső szentélye, a lélek isteni középpontja, ahová nem vihető be a világ profán logikája. A rózsakeresztes út egyik alapmozdulata ez: megtisztítani a szent belsőt a külső világ követelőző zajától, hogy a Lélek beszélhessen. A „kufár” az ego és a világ elvárásainak alku-lénye bennünk.
