Az a beavatási irány, amikor az ember nem fölfelé, a fényes élmények felé menekül, hanem vállalja az alászállást saját mélyrétegeibe, ahol a félelem, emlékezet, test és árnyék várakozik. Ez az út nem bukás, hanem tudatos leszállás, amelyben a lélek nem megkerüli a sötétséget, hanem áthalad rajta. Hermetikusan ez a nigredo és az alvilági kapuk útja: lefelé vezet, hogy a mélyben rejtett életmag felszabadulhasson.
