Az a belső, szubtilis „ruházat”, amely a tiszta tudatállapotban megjelenő, ragyogó identitást jelöli, és amelyet a hagyományok gyakran dicsfényként vagy világosságtestként írnak le. Nem külső dísz, hanem a lélek eredeti minősége, amely akkor válik tapasztalhatóvá, amikor a torzult vágyképek és félelmek elcsendesednek. A fényköntös a visszatérés jele: annak emlékezete, hogy az ember nem a sötétségből van.
