Az a belső átjáró, amely nem a személyiség megszokott útvonalain, döntésein vagy menekülési stratégiáin keresztül nyílik meg, hanem a lélek mélyebb emlékezésében. Rejtett, mert az ego nem találja meg erővel, csak akkor tárul fel, amikor a tudat elcsendesedik, és többé nem a zárt tér törvényeit tekinti végső valóságnak. Hermetikus–gnosztikus értelemben ez a kijárat nem kívülre vezet, hanem az eredet felé: oda, ahol a fogság képei elveszítik hatalmukat. Aki rátalál, nem elmenekül a világból, hanem más rendből kezd benne élni.
