Az a paradox belső tér, ahol a tudat egyszerre lát valamit a valóságból, mégis torzítva, mert a fény nem tiszta, hanem keveredik a személyiség árnyékával. Ez a „sötét fény” nem teljes sötétség, hanem félvilágosság, amelyben az ember részben igazat lát, de nem a maga teljességében. Gnosztikus értelemben ez a legnehezebb állapotok egyike, mert a felismerés illúzióját adja. A tisztulás ott kezdődik, ahol az ember nem bízik vakon saját látásában.
