Az a felismerés, hogy a szenvedés csak akkor válik beavató erejűvé, ha nem önsajnálatot, erkölcsi fölényt vagy áldozati identitást épít belőle az ember, hanem átengedi a lélek mélyebb igazságának. A mártírium kulcsa nem a fájdalom keresése, hanem annak megértése, mikor válik az áldozat szeretetté, hűséggé és tanúságtétellé. Hermetikus értelemben a szenvedés önmagában még nem szent; akkor nyílik meg, ha a személyes veszteségben az isteni rendhez való hűség marad meg.
