Az a paradox jelölés, amely arra utal, hogy az emberben a látható forma mögött jelen van valami, ami még nem öltött teljes alakot, de eredetében az isteni teljességhez tartozik. A Meg Nem Nyilvánult nem hiányként van jelen, hanem rejtett lehetőségként, mint mag, csend vagy szunnyadó fény. Hermetikus értelemben az ember a megnyilvánult világban áll, mégis magában hordozza annak emlékezetét, ami minden forma előtt van. A beavatás során ez a rejtett kép fokozatosan élő valósággá válhat.
