Azok a belső és külső jelek, amelyek megmutatják, merre haladt már előttünk a megváltó princípium: sebekben, lemondásokban, szeretetből vállalt terhekben, halálon átvezető fordulatokban és újjászülető világosságban. Ezek a nyomok nem látványos bizonyítékok, hanem felismerhető minták, amelyek a lélek számára irányt adnak. Hermetikus–gnosztikus értelemben a megváltói út mindig ott hagy nyomot, ahol a régi természet megtörik, és valami szelídebb, igazabb, istenibb kezd átvilágítani rajta.
