Az a belső tiszta mag, amely a kapu őrzőjének félelmetes, tiltó vagy próbára tevő alakja mögött rejtőzik, és amely csak akkor válik láthatóvá, amikor az ember már megértette a próba értelmét. Az Őrző nem pusztán akadály, hanem eltorzult szolgáló erő, amely a küszöb törvényét védi, amíg a tudat éretlen. Megváltása után ugyanaz az erő többé nem visszatart, hanem világít: a határból irányjelző, a félelemből fény, a próbából belső bizonyosság lesz.
