Az a belső világosság, amely nem az érzéki Nap fizikai fényét jelenti, hanem a tudatot átvilágító szellemi princípiumot. A Nap szellemi fénye a középpont, az értelem, az életadó rend és a belső királyi erő jelképe, amely köré a szétszórt lélekerők rendeződhetnek. Hermetikus értelemben ez a fény nem vakít, hanem felismerhetővé teszi a dolgok valódi helyét. Ahol felragyog, ott a lélek nem bolyong tovább a holdas tükröződések között, hanem saját középpontjára talál.
