Az a beavatási küszöb, ahol a régi forma már nem tartható fenn, ezért a tudatnak engednie kell, hogy ami elhasználódott, megromlott vagy élettelenné vált, teljesen lebomoljon. Alkímiai értelemben ez a putrefactio kezdete: nem puszta romlás, hanem az anyag visszatérése abba a mélységbe, ahol új élet csírázhat. Aki ezen a kapun visszariad, az konzerválja a halott formát; aki áthalad rajta, az megtapasztalja, hogy a bomlás nem vég, hanem előkészítés.
