Az örök körforgás, önmagába visszatérő élet és befejezetlen átalakulás ősi képe, amelyben a kezdet és a vég ugyanabban a mozdulatban találkozik. Hermetikusan ez az ouroboros: az anyag önmagát emésztő és önmagából újjászülető törvénye, ahol a pusztulás és teremtés nem válik külön. Árnyékában zárt keringéssé és öncélú ismétléssé válhat; tiszta alakjában az örök megújulás és a magasabb egység jele.
