Az a paradox belső tér, ahol a régi forma meghal, de ugyanabban a sötét zártságban már az új élet csírája is érlelődik. A sírkamra az ego számára végpont, a lélek számára azonban anyaméh, mert ami itt elcsendesedik, az nem pusztán elveszik, hanem átalakulásra készül. Hermetikus értelemben ez a putrefactio szent edénye, ahol a halál és születés ugyanannak a misztériumnak két arca.
