Mindaz, amit az ember az életében kap: teste, családi mintái, sebei, vágyai, találkozásai, ismétlődő helyzetei és belső hiányai, vagyis az a nyers anyag, amelyen keresztül a lélek dolgozni tud. A sors munkaanyaga nem mindig kellemes, de mindig beszédes, mert megmutatja, hol vár átalakulásra a régi természet. Hermetikus értelemben ez a személyes prima materia: nem eldobni kell, hanem megérteni, feloldani, megtisztítani és új rendbe állítani. Ami sorsként nehezedik ránk, az a műben anyaggá válhat.
