Az a rend, amely a látható világ mögött és azon át működik, s amely nem a mulandó formákból, hanem az örök törvényből és élő értelemből áll. A szellemi valóság nem elvont túlvilág, hanem a létezés valódi alapja, amelyhez képest a jelenségek csak részleges és időhöz kötött megnyilvánulások. Hermetikus–rózsakeresztes szemléletben az ember akkor kezd ébredni, amikor ezt a valóságot nem elgondolja, hanem egyre inkább benne kezd élni. Ettől válik a világ egyszerre áttetszőbbé és komolyabbá.
