Az a beavatási szakasz, amikor a lehetőségek látszólag beszűkülnek, a menekülőutak eltűnnek, és az ember kénytelen egyetlen lényegi irány felé haladni. A folyosó szűkülése nem büntetés, hanem koncentráció: a sors leválasztja a mellékutakat, hogy a tudat ne szóródjon tovább. Hermetikus értelemben ez a kapu előtti próbatér, ahol eldől, hogy az ember visszafordul-e, vagy vállalja a mélyebb átlépést.
