Az a mély, testi szinten őrzött tudás és lenyomat, amelyben nemcsak személyes élmények, hanem félelmek, traumák, szokások és ősi alkalmazkodási minták is tovább élnek. A test emlékezete gyakran hamarabb jelez, mint a gondolkodás, mert az anyagban rögzült tapasztalat még akkor is működik, amikor az elme már más történetet mond. Hermetikusan a test itt nem akadály, hanem élő archívum és tégely, amelyben a sors anyaga megőrződik, majd tudatosítás által átalakulhat.
