A titánok a görög mítoszokban az istenek korábbi, ősi nemzedékéhez tartoznak, akiket az olümposzi rend később meghalad és legyőz; szimbolikusan ezért a titáni múlt az emberben élő archaikus, hatalmas, de még nem szellemileg rendezett őserőket jelöli. A törés akkor következik be, amikor ez az ősi erővilág már nem tarthatja fenn régi uralmát, mert a tudat új törvény alá kerül. Hermetikus értelemben ez nem puszta bukás, hanem korszakhatár: a nyers nagyság meghasad, hogy a lélek rendezettebb, világosabb formában születhessen újjá.
