A tizenkét kapu a teljessé vált kozmikus és lelki rend küszöbeit jelöli, ahol az ember nem egyetlen átjárón, hanem a létezés teljes körén keresztül készül belépni egy magasabb világba. A tizenkettő a zodiákus, az apostoli rend, Izrael törzsei és az új Jeruzsálem szimbolikus száma is, ezért a kapuk nem pusztán ajtók, hanem tudatállapotok és beavatási minőségek. Hermetikus–gnosztikus értelemben minden kapu egy-egy erő, próba és megtisztulási irány, amelyen át a léleknek vissza kell nyernie eredeti teljességét. A tizenkét kapu végül nem kifelé, hanem a helyreállított belső város középpontja felé vezet.
