Az asztrális és lelki természet egyik alapmozgása, amelyben a hiány, vonzás, remény, félelem és beteljesülés utáni sóvárgás újra meg újra felemelkedik, majd alábbhagy. A vágy hullámzása önmagában nem bűn, hanem jelenség, amely megmutatja, hol keresi az ember az életet, és hol téveszti össze a lélek hívását a személyiség hiányával. Hermetikusan a feladat nem a hullám erőszakos elfojtása, hanem annak megfigyelése és átnemesítése. Ami hullámzik, az még nem középpont; ami tudatosul, az fokozatosan iránnyá tisztulhat.
