Az a belső határhelyzet, ahol az ember már túl van az első felismeréseken, de még nem vált teljesen alkalmassá arra, hogy az új létminőséget hordozza. A végső próbák nem új tanításokat adnak, hanem a már megértett igazságok valódiságát vizsgálják: megmarad-e a hűség, amikor nincs külső bizonyíték, vigasz vagy gyors eredmény. Hermetikus értelemben ez a kapu előtti utolsó sűrűség, ahol a lélek már látja az irányt, de a személyiség utolsó kötései még próbára teszik
