A víz a feloldás, emlékezés, tisztulás és alkalmazkodás őseleme, amely arra tanít, hogy a merev forma csak akkor alakulhat át, ha képes meglágyulni. Lelki értelemben a víz nem gyengeség, hanem mélységi intelligencia: leereszkedik, körülölel, hordoz és lassan kimossa azt, ami nem tartozik a lényeghez. Hermetikusan a víz a dissolutio finom eszköze, amely nem tör, hanem old, s így előkészíti az új forma megszületését. Aki érti a víz tanítását, az nem fél a sírástól, az oldódástól és a belső áramlástól.
