A szanszkrit abhimāna jelentése önérzet, büszkeség, önhittség vagy énhez tapadó azonosulás; hindu filozófiai értelemben gyakran az ahamkāra, az „énképző” működés egyik formájaként értik, amely a tapasztalatot „én”-ként és „enyém”-ként sajátítja ki. Hermetikus–gnosztikus olvasatban az abhimāna az a finom belső elmozdulás, amikor a lélek világosságát a személyiség saját érdemének, rangjának vagy birtokának tekinti. Különösen veszélyes spirituális úton, mert a felismerést könnyen „én tudom”, „én elértem”, „én különb vagyok” állapottá torzítja. A gyógyulás ott kezdődik, ahol az ember visszaadja a fényt a Forrásnak, és nem épít belőle újabb trónt önmagának.
