Az embernek az a jelenlegi földi működési formája, amelyben testi állapota, szokásai, félelmei, vágyai, szerepei és gondolati mintái éppen most összeállnak. Nem végső önazonosság, hanem átmeneti szerkezet, amelyen keresztül a lélek tapasztal és cselekszik. Hermetikus értelemben az aktuális személyiség a pillanatnyi műhelyanyag: nem elítélni kell, hanem pontosan látni, mert csak az alakítható át, ami jelenleg valóban működik bennünk.
