Azok a kimondott vagy leírt kifejezések, amelyek nem a lélek igazságából, hanem a helyzethez, elváráshoz vagy félelemhez igazodva születnek. Látszólag békét teremtenek, valójában azonban gyakran elfedik a belső szándékot, és a személyiség túlélési rendjét szolgálják. Hermetikus értelemben a szó akkor veszít erejéből, amikor nem az Ige rendjéhez, hanem a megfeleléshez alkalmazkodik. A tisztulás ott kezdődik, ahol a beszéd újra kapcsolatba kerül a belső tengellyel.
