Az a belső összeomlás, amikor az ember a transzmutáció tüzét nem a lélek tisztulására, hanem az ego különlegességére, hatalmára vagy siettetett megdicsőülésére használja. A bukás tragédiája abban áll, hogy a folyamat valódi lehetősége megnyílt, de a szándék tisztátalansága miatt az erő lefelé fordul, és nem felemel, hanem megéget. Hermetikusan ez nem végső kárhozat, hanem súlyos lelepleződés: megmutatja, hol akart az ember aranyat, mielőtt salakját kiégette volna.
